Megemlékezés Kala Acharya professzorasszonyra

Olvasási idő: 4 perc

„Spirituális érzékenységével és nagy emberi érettségével segítette Mozgalmunkat abban, hogy egyre jobban megértsük Chiara karizmájának egyetemes dimenzióját” – írta Margaret Karram, a Fokoláre elnöke részvétnyilvánító levelében. Majd hozzátette: „Diszkréten, hozzáértéssel és szenvedéllyel kísért bennünket abban, hogy alapítónőnk számos felismerését új nézőpontokból olvassuk újra.”

Váratlan hír érkezett augusztus 10-én délelőtt: Kala Acharya professzorasszony elhunyt az indiai Somaiya University campusán, ahol az egyetem alapítója, Shri Karamshi Jethabhai kívánságára élete utóbbi negyven évében élt.

„Kala jelenlétével és személyiségével immár maga is intézménnyé vált”

– így fogalmazott Samir Somaiya, az egyetem alapítójának unokája és a rangos felsőoktatási intézmény jelenlegi elnöke.

Az alapító fiával, Dr. Shantilal Somaiyával együtt – aki időközben édesapjától átvette az akadémiai intézményt működtető alapítvány vezetését – Kala létrehozta a Somaiya Sanskriti Peetham nevű intézetet, amely erkölcsi és vallási értékek formális és informális oktatásával foglalkozó tanárok képzését szolgálja.

Ezzel párhuzamosan Dr. Somaiyával együtt aktívan részt vett a vallásközi párbeszédben: már az 1990-es évek közepén együttműködött a mumbai Szent X. Piusz Katolikus Szemináriummal, valamint különböző külföldi professzorokkal és intézményekkel, köztük néhány olaszországi intézettel is. 2000 szeptemberében, néhány hónappal Chiara Lubich első indiai útja előtt Mons. Felix Machado, az akkori Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsának (ma Vallásközi Párbeszéd Dikasztériuma) altitkára arra kérte Marina Pracchiát és Roberto Catalanót, a Fokoláre indiai társfelelőseit, hogy vegyék fel a kapcsolatot Kala Acharya professzorral, akit lelki testvérének tekintett, és azt remélte, hogy Kala részt tud venni Chiara indiai látogatásának valamelyik eseményén.

_{Balról: Chiara Lubich és Kala Acharya. Középen: Chiara és Kala között Shubada Joshi professzorasszony, jobbra pedig Dr. Shantilal Somaiya látható. Jobb oldalon: Dr. S. Somaiya, Kala Acharya, Chiara Lubich és Bombay bíborosa, Ivan Dias. (Fotó: Anna Paula Meyer – Horacio Conde – A Centro Santa Chiara audiovizuális archívuma)}

Az első találkozásra Vidhyaviharban, a Somaiya University hatalmas campusán került sor, és azonnal nagyon szívélyes hangulatban telt. Kala rögtön elfogadta a meghívást a 2001 januárjában esedékes ünnepségre, amelyen a coimbatorei Shanti Ashram átadta Chiara Lubichnak a Gandhi, a Béke Védelmezője díjat. Nem sokkal azelőtt, hogy Chiara visszaindult volna Mumbaiba, a két nő ismét személyesen találkozott egymással Coimbatoréban: azonnal megértették egymást. A Fokoláre alapítónője másnap ezt írta naplójába:

„Tegnap, vízkereszt napján volt egy kissé különleges élményem, amikor találkoztam egy olyan teremtménnyel, akinek az életéről talán Istennek különleges terve van.

Nem más volt ő, mint Kala Acharya. […] Művelt személy, a hindu-keresztény párbeszéd elmélyítésén dolgozik, jól ismeri a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsát, és II. János Pál pápa kétszer is személyesen fogadta. Amikor belépett a kis szalonba, azonnal azt mondta, hogy áldottnak érzi magát…: »Isten szeretete az, amely megérint. Bármilyen irányt mutatsz nekem, azon fogok dolgozni. Ezt megígérem!« […] Azt szeretné, ha Bombayban találkoznék különböző vallások egy nagyon képzett csoportjával: »A szavadnak minden valláshoz el kell jutnia közvetlenül – mondta –, nagyon fontos az a jelentés, amelyet te adsz a szeretetnek!« Professzorok, diákok lesznek ott, és »mindannyian a szavaid hordozóivá akarunk válni«.”

Néhány nappal később az akkor még Bombaynek, ma már Mumbainak nevezett városban valóban 600 ember hallgatta Chiara szavait egy shamiana – díszes sátor – alatt, a hatalmas egyetemi campus központi terén. Chiara megosztotta velük keresztény tapasztalatát, valamint a párbeszéd iránti vágyát és elkötelezettségét. Röviddel előtte Dr. Shantilal Somaiya biztosította Chiarát arról, hogy kész az ő szavára elköteleződni, hogy az egység és a párbeszéd szellemét mindenhová elvigye. Ezzel az eseménnyel egyedülálló időszak kezdődött a Fokoláre történetében – és nem csupán azért, mert mindent az új hindu barátokkal, a vatikáni Vallásközi Párbeszéd Dikasztériumával és Mumbai egyházmegyéjével együtt szerveztek. A mozgalom történetében először nyílt meg a lehetőség a vallásközi párbeszédre tudományos szinten is.

Ez pedig éppen Kala Acharya professzor érdeme volt, aki azt javasolta Chiarának, hogy folytassák barátságukat szimpóziumok szervezésével, ahol közös témákról gondolkodhatnak.

Éppen az első ilyen szimpózium során érezte Lubich azt a belső késztetést, hogy megossza legbensőbb spirituális tapasztalatát, amely a „’49-es mennyország” néven ismert. A hinduk körében ennek meglepő visszhangja támadt, és Chiara a 2003-as második indiai útja során is folytatta ezt a közösségi tapasztalatot. Akkor egy délelőttöt töltött mintegy húsz akadémikussal, hogy mély lelki tapasztalatokat osszon meg velük, olyan közösségi légkörben, amelyet nehéz lenne szavakba önteni.

Chiara és Kala mindig is spirituális „testvéreknek” tekintették egymást, és Kala – amennyire csak lehetőségei engedték, de nagy hűséggel – tovább folytatta saját területén azt a vallásközi párbeszédet, amely a Chiarával való kapcsolatából született. Más hindukkal, például Minoti Arammal és Suresh Uppadhyayával együtt felismerte a Fokoláre karizmájának prófétai jelentőségét, amelyet így fogalmazott meg: „A hinduizmusban három utunk van Istenhez: a bhakti-jóga megtanít bennünket imádkozni, a karma-jóga cselekvésre indít, a dzsnyána-jóga pedig arra, hogy gondolkodjunk és elmélkedjünk, hogy megismerjük Önmagunkat és Istent. Chiara Lubich egy negyedik utat kínál nekünk: a prem-jógát, a testvér iránti és az egymás közötti szeretet útját.”