A Gulágot megjárt Viktor Ignatyjev és „csöndes segítői”

Olvasási idő: 4 perc

_{Ez a cikk 2006 decemberében jelent meg először az Új Városban az előtte egy évvel elhunyt Viktor Ignatyjevről. A cikk szerzője, Vizsolyi László akkor Moszkvában élt, az utóbbi években visszaköltözött Magyarországra, 2023 novemberében pedig megtért a mennyei hazába.}

Egy hideg téli este, 2004 januárjában, a Moszkva melletti emlékházban felcsendült a jól ismert „Doktor Zsivágó” filmzene dallama. Az idegenvezető szívesen elidőzött egy kis csoporttal a Borisz Paszternak Emlékházban a nyitvatartási időn túl is. Viktor Ignatyjev, akit szívinfarktusa és agyvérzése után a peregyelkinói szanatóriumban kezeltek, engedélyt kapott, hogy játsszon a Nobel-díjas író zongoráján. Az őt támogató moszkvai német katolikus lelkészség néhány tagja meghatottan állta körül. A betegség nyomait magán viselő, hetvenes éveinek közepén járó férfinak szemmel láthatóan sokat jelentett a híressé vált melódia: ezek az akkordok, ezen a zongorán, ebben a házban, Viktor Ignatyjev előadásában…

Egyszerre megelevenedett a múlt, a szovjet gulágok világa…

Viktor Ignatyjev német tengerésztiszt fiaként, Kalinyingrádban látta meg a napvilágot. A család hamarosan Berlinbe költözött, ahol Viktor gyermekként a Sankt Matthias templomban ministrált, és lelkesen énekelt az evangélikus Kaiser-Friedrich templom fiúkórusában. Mint sok vele egykorút, őt is besorozták, és Berlin védelmére vezényelték. Néhány nappal a kapituláció előtt, 1945. május 3-án esett a Vörös Hadsereg fogságába, majd tizenöt évesen, hadifogolyként került Szibériába. A lágerben dadogást színlelve titkolta származását, mert németnek lenni különösen súlyos bűnnek számított. Később az orosz nép iránti tisztelete indította a Viktor Ignatyjev név felvételére.

– Nem panaszkodom, szerencsésnek tartom magam – mondta, amikor otthonában felkerestem és életéről kérdeztem. – Szibériában, Tomszk közelében a fakitermeléshez kerültem. Az jó volt, mert tavasszal legalább a rügyeket ehettük. Akik a bányába kerültek, azoknak rosszabb volt. Nem volt mit enniük, a fogaik hamar kihullottak.

Nálunk is sokan meghaltak, de én élek, és nyomorék se lettem, kezem, lábam megvan!

– Szeméből páratlan életerő és gyermeki vidámság áradt.

_{Viktor Ignatyjev Borisz Paszternak zongoráján játssza a Doktor Zsivágó filmzenéjét}

– A társaim Belorussziából, Ukrajnából, a Balti országokból és Magyarországról voltak. Azt mondták, hogy nekik már mindegy, de én fiatal vagyok, nekem még élni kell. Segítettek, megkíméltek a veszélyesebb munkáktól, a már kivágott fák ágait kellett levágnom. Szökési kísérletem után a kínai határról a moszkvai KGB központjába, a hírhedt Ljubljankába vittek. Összesen tizenkét évet töltöttem a Gulágon.

Szabadulásom után egy Tomszk melletti temetőben sírásó, később kórházi segédmunkásként, végül pedig egy leukémiai laborban dolgoztam asszisztensként. Onnan mentem nyugdíjba.

A kilencvenes évek elején tartott első Gulág-konferenciára a szibériai hadifoglyok képviseletében érkezett a fővárosba. Uljanánál szállt meg, aki a Gulágon szakácsnő volt, és az után került a lágerbe, hogy férjét, aki orvos volt, kivégezték. Anyai pártfogásba vette a fiatal fiút. Viktor később magára vállalta az idős és magányos asszony ápolását Moszkvában, majd Uljana halála után megörökölte a szoba-konyhás lakást. Így lett moszkvai lakos.

Hosszú évtizedek után először a Gulág-konferencián találkozott katolikus pappal. Franciszk Racsunasz litván papot 25 évre ítélték annak idején, mert segített Róma tudomására hozni püspöke halálhírét. A peresztrojka idején Moszkva egyetlen katolikus templomának lett a segédlelkésze. A katolikus templomokat lerombolta a szovjet rendszer, az ortodox templomok és kolostorok túlnyomó többségével együtt.

– Moszkvában kényelmes az élet! Van lakás, fűtött szoba, hideg-meleg víz. Persze itt is kell segíteni a rászorulókat, de ki segíti a volt táborlakókat, akik idősen, betegen, többnyire egyedül, a legelemibb dolgokat is nélkülözni kényszerülnek!?

Egy szegény moszkvai nyugdíjas lehetőségei igen korlátozottak, de Viktor elkötelezett odaadása másokat is magával ragadott.

Racsunasz atya támogatásával utazott először Tomszkba, hogy a volt fogolytársaknak meleg ruhaneműt, orvosságot, ágyneműt vigyen. Az évek során sok ismeretségre és kapcsolatra tett szert. Kísérői többnyire a Moszkvában működő szociális segélyszervezetek fiatal német, osztrák, és svájci munkatársai közül kerültek ki. A gyűjtésből sokan kivették a részüket, de támogatást kaptak a német követségről is, különösen a katolikus és evangélikus gyülekezet tagjaitól.

Tíz évig minden évben vonaton szállították a tetemes segélyszállítmányt a rászorulóknak. Amikor pedig Viktor megbetegedett, társai nélküle utaztak, ő a háttérmunkát végezte: csomagolt, raktározott és gyűjtött, megszervezte az utat.

A segítségre persze nemcsak a volt Gulág foglyok szorulnak rá. Az évek során szoros kapcsolat alakult ki több gyermekkórházzal, idősotthonnal, fiatalkorúak börtönével, fogyatékosok intézetével. Hogy milyen körülmények között találták a kórházban a gyerekeket, az időseket, vagy a börtönben milyen állapotok uralkodtak, arra itt most nincs mód kitérni.

_{Viktor Ignatyjev Dr. Haass sírjánál a „csöndes segítőkkel”}

Viszont nem lehet említés nélkül hagyni Viktor példaképét, a 150 évvel ezelőtt élt Dr. Haas német orvost (1780. Münstereifel – 1853. Moszkva). A tehetős orvos Moszkvába költözött, és ott életét a szegényeknek, foglyoknak, száműzetésre ítélteknek szentelte. Áldozatos élete végén ő maga is szegényen halt meg. Boldoggá avatása a kölni egyházmegyében folyamatban van.

Életében kétszázezer fogolynak nyújtott segítséget, és kétszázezerre teszik az általa kezelt betegek számát is.

Ötven évig ingyen gyógyította a szegényeket.

Katolikus létére az ortodox egyház szentként tiszteli és már most, Moszkvában szobrot állítottak neki. Az ortodox egyház felelős vezetői azért is példaként állítják a mai katolikusok elé, mert önzetlen segítsége nyomán az emberek megmaradtak az ortodox egyházban.

A szent életű orvos jelszavát a segítők magukévá tették: „Siessetek jót tenni!” De választottak saját mottót is: „Csöndben segíteni!”

Viktor tevékeny szeretete a felebarátok iránt sokakat magával ragadott vallási meggyőződéstől és életkortól függetlenül. Amikor nála jártam, beszélgetésünk közben sorra toppantak be a vendégek. Hamarosan már hat, különböző korú, nemzetiségű és világnézetű barát ülte körül a kis konyha szerényen megterített asztalát. Mindannyian élvezhettük Viktor meleg és figyelmes szeretetét, mely fantáziával, humorral teli, fiatalos energiát sugárzott.

A soron következő segélyakciót akkor éppen Irkutszkba tervezték. Támogatói között volt Armin Ahrendt is, Haas doktor szülővárosának polgármestere. Az evangéliumi szeretet fénye ellenállhatatlanul terjed, nem lehet elrejteni.