Hogyan élnek a keresztények Szíriában? – találkozás Bahdzsat atyával

Olvasási idő: 5 perc

Bahdzsat atya Olaszországban tanult és csatlakozott a ferences rendhez, és 2016 óta szolgál a hazájában. Itt ismerte meg Kurucz Márta magyar fokolarinát, akinek legutóbbi, rövid beszámolója a szíriai helyzetről 2025 februárjában jelent meg.

A hosszú beszélgetés során arról kérdeztük Bahdzsat atyát, milyen helyzetben vannak ma a közösségeik Szíriában? Hogyan élnek a háború óta a keresztények Szíriában? Milyen az ország társadalmi, gazdasági helyzete? Mennyire kell félniük a jövőtől és melyek a legégetőbb problémáik?

A háború előtt a lakosság 10%-a vallotta magát kereszténynek. Szíriában a keresztények manapság mélyen megélik az ökumenét: a muszlim többségű országban összetartanak a különböző felekezetek. A római katolikusok mellett keleti katolikusok (maronita, melkita, szír, örmény és káld katolikusok), illetve ortodoxok (szír, asszír, örmény és görög ortodox) élnek eredetileg a mai Szíria területén, míg a protestáns egyházak kisebbségben vannak. A kereszténység Jézus halála óta létezik ezen a földön, így különösen fontosnak tartják, hogy a bibliai szent helyszíneken megmaradjanak Krisztus követői.

A háború vége óta az arányuk azonban mindössze 2%-ra csökkent, vagyis a kereszténységet a megszűnés fenyegeti Szíriában.

Bahdzsat atya kiemelte, mekkora problémát jelent, hogy a fiatalok nem látják a jövőjüket a hazájukban, így a keresztény ifjúság is inkább elmenekült vagy Nyugatra vándorol. A keresztények egy igen fontos komponensét adták a szíriai társadalomnak: érzékenységet a társadalmi problémákra, szociális hálózatot, karitatív munkát. Ennek az eltűnése a muszlimokat is aggodalommal tölti el: a keresztény jelenlét nélkül az ország társadalma sokkalta szegényebbé válhat. A keresztények egy része még őrzi eredeti, szír anyanyelvét, amely annak az aráminak a közvetlen rokona, amely Jézus anyanyelve is volt. A legközelebb ehhez a nyugati újarámi, a szirjón változat áll, amelyet ma már szinte csak egy Málula nevű kis faluban beszélnek Szíriában – a hívekkel együtt pedig ezek a kis nyelvek is eltűnhetnek az országból.

Szíria egy rendkívül vegyes lakosságú ország, kelet és nyugat ütközőzónájában. A sokféle fennhatóság az ókortól kezdve elősegítette a népek keveredését: több kultúra és vallás együttélése színesíti a képet, ugyanakkor fragmentálttá is teszi a lakosságot, mert az egyes csoportok hajlamosak csak a saját maguk köreiben mozogni. A keresztények ezt a töredezettséget tették átjárhatóvá, ahogy Bahdzsat atya fogalmazott: „a társadalom sója voltak eddig”. Bár az Aszad-rezsimnek vége, a béke nem állt teljesen helyre: ez megmutatkozik abban a bizonytalan helyzetben, amelyet a mostani, átmeneti kormány és az ideiglenes alkotmány fenntart. Mostanra sikerült az északkeleti országrészben korábban az Egyesült Államok által támogatott kurd felkelőkkel részlegesen megegyezni, ám a kurdok körében a zavargások még nem csillapodtak.

A jelenlegi elnök és kormánya dzsihádista hátterű, és bár a nyugat felé a demokráciát igyekeznek mutatni a külföldi támogatások reményében, befelé láthatóan iszlám fundamentalizmusra építik az országot. Az alkotmányból például hiányzik a demokrácia szó, ami veszélyt jelent a nem muszlimok számára.

A regnáló politikai vezetés a megalakulása óta igyekszik pozitív kapcsolatot ápolni az egyházakkal, de ez inkább tűnik kegygyakorlásnak, mint valódi partnerségnek. Éppen ezért az egyház nem kivételezett helyzetben akar lenni, hanem alkotmányos jogokat szeretne a békés együttélés és vallásszabadság szavatolásához: amennyiben csak az aktuális kormány jóindulatától függ a szabad működése és nem a mindenkori alkotmány védelmétől, akkor sok reményre nem számíthat.

Elhangzottak kérdések az ország gazdasági helyzetére vonatkozóan is, hiszen ez alapjaiban meghatározza az ottani közösségek életét. Ugyan az államnak vannak bevételei, és Szíria bővelkedik nyersanyagokban és energiaforrásokban (pl. olajban és gázban), ezek kitermelése nem olyan hatékony, mint a háború előtt. Az egykor virágzó turizmus még nem tudott helyreállni: az utazók attól félnek, hogy az ország nem biztonságos. A külföldi befektetők is újra fölbukkantak, mindez azonban csak rendkívül lassan csorog le a lakosság szintjére. Az országot ért nemzetközi szankciók megszüntetése sem tud egyik napról a másikra változást elérni, ami komolyan érinti a bankszektort: Szíriába nem lehet közvetlenül Európából pénzt utalni, csak közvetítő rendszeren keresztül. Ráadásul zajlik az állami szféra privatizálása, amit leginkább az energiaszektor és az egészségügy senyved meg, mert a rendkívül alacsony bérek megfizethetetlenné teszik az áramszolgáltatás és az alapvető orvosi ellátás igénybevételét. A fiatalok kivándorlásával súlyos munkaerőhiány lépett föl, és rengeteg idős ember maradt családtagok nélkül. A jelenlegi kormány az előző rezsim szocialista gazdaságából a vadkapitalizmusba vezeti át az országot, amelynek súlyos árát a nép fizeti meg.

Az Egyház számára bőven akad teendő: a szociális gondozói hálózat kiépítése, a plébániai közösség tagjai számára napelemek beszerzése (az áramellátás pótlására), élelmiszerosztás, az orvosi ellátás és a gyógyszerek elérhetővé tétele. Mindezek mellett őrködnek a kereszténység történelmi helyszínei fölött: például Ananiás házát is – ahol Szent Pál megkeresztelkedett – ők gondozzák. Bahdzsat atya azt is kiemelte, hogy a legfontosabb feladatuk aktuálisana fiatalok pasztorációja: reményt és jövőképet adni nekik, segíteni abban, hogy legyenek céljaik. Igyekeznek megtanítani őket arra, hogy ezek eléréséhez készítsenek tervet, legyenek tudatosak. Mindenekelőtt pedig meg szeretnék mutatni számukra, hogy közösségként ott vannak mögöttük, szeretve és támogatva vannak. Mint fogalmazott,

lehet, hogy a végén elhagyják Szíriát, de akkor is ott lesz egy közösség, amelyik szereti és támogatja őket, és ez erőt ad.

Ennek érdekében az egyház humán képzést is indított, hogy a katolikus tanításból kiindulva a fiatalok felismerjék a társadalmi felelősségüket, honfitársaik és a hazájuk iránt.

_{Az aleppói Assisi Szent Ferenc templom (fotó: Wikimedia Commons)}

Bahdzsat atya Aleppó központjában egy nagy ferences plébániát vezet. Ez egy közismert templom a keresztények között, ahová sokan mások is betérnek, még kíváncsi muszlimok is. Hétköznapokon 50–100 fő vesz részt a szentmiséken, vasárnap azonban teljesen megtelnek a padsorok hívekkel. Egy templom sokféle szerepet tölt be a szíriai közösségek életében: menedék, támasz, biztos pont, igazodási helyszín. Gyakran a templom mint tér és az egyház mint intézmény a párbeszéd helyszínét tudja biztosítani vitás felek, egymásnak feszülő eszmék képviselői között. A plébános teendői a lelkipásztorkodás mellett javarészt az irodába betérők problémáinak meghallgatása és a megoldására irányuló intézkedések meghozatala.

Egy személyes tapasztalatot is megosztott velünk Bahdzsat atya: amikor még 2016-ban Damaszkuszban volt plébános, a bombázások idején egy alkalommal a templom első padsorában imádkozott. Ima közben fölállt és elindult kifelé. Pár pillanattal később egy bomba csapódott arra a helyre, ahol az előbb még ő ült… A kupola megsérült, mindent törmelék borított. „Féltem, remegtem, de éreztem, Isten azt mondja: ne félj, én megóvlak! Azóta nem félek, mert Isten vigyáz rám.”

Megkérdeztük Bahdzsat atyát, hogy mivel tudunk segíteni Szíriának Magyországról. Négy dolgot javasolt. Első helyen az imát. Második helyen azt, hogy hírt adunk a környezetünkben róluk. Harmadik helyre az anyagi támogatást tette, negyedikként pedig széles mosollyal, csillogó szemmel csak ennyit mondott: „Gyertek hozzánk, látogassátok meg Szíriát!”