Kurucz Márta egyike az első magyarországi fokoláre közösség hivatással elkötelezett tagjainak. Több évtizedes hazai szolgálata után 10 éven keresztül dolgozott egy egészségügyi központban Pakisztánban. Innen visszatérve, rövid ...
Nem akadt közöttük szűkölködő
Chiara Lubich és társai a II. világháború idején közösbe tették javaikat és gondoskodtak városuk szegényeiről. A Fokoláre alapítója ebben az írásában arról beszélt, ahogy ezt az életmódot az őskeresztények életének mintájára alakították ki.

Olvasási idő: 2 perc
Kép a Chiara Lubich – A szeretet mindent legyőz c. filmből.
Az első keresztények életéről ezt olvassuk az Apostolok Cselekedeteiben: „A hívők sokaságának egy volt a szíve-lelke. Egyikük sem mondott semmit a saját tulajdonának, hanem mindenük közös volt… Nem is akadt köztük szűkölködő, mert azok, akiknek földjük vagy házuk volt, eladták, s az eladott javak árát elhozták, és az apostolok lába elé tették. Ebből aztán mindenkinek adtak, kinek-kinek szükségéhez mérten”.
E szentírási szakasz első tanulsága, hogy a szív és a lélek egysége a kölcsönös szeretetből születik. Ennek közvetlen következménye az anyagi javak közössége. Ugyanez történt a mozgalmunkban a felesleg összegyűjtésével előbb a fokolarinák között, majd egész közösségünkben. (…)
Az első jeruzsálemi hívek nagyon intenzíven élték a javak közösségét, annak ellenére, hogy senkire nem volt kötelező.
Úgy látom, hogy a mozgalom tagjai is egyre jobban elsajátítják az első keresztények gondolkodásmódját és nagylelkűségét, és mind teljesebb közösség megvalósítása felé tartanak az anyagiakban, bár senki nem kötelezi őket sem. Már a kezdet kezdetétől voltak, akik arra kaptak meghívást, hogy mindent közösbe tegyenek, míg mások a lehetőségeik szerint adtak. Hinnünk kell, hogy nem utópia visszatérni korszerű módon az első keresztények lelkületéhez. Ez nagyon lényeges, hogy megvalósíthassuk célkitűzésünket: „Legyenek mindnyájan egy.” (vö. Jn 17,21) (…)
A vagyonközösségről szólva világosan kitűnik az Apostolok Cselekedeteinek szövegéből, hogy az első keresztények nem azért váltak meg javaiktól, mert a szegénységet akarták választani, vagyis hogy személyes aszkézist folytassanak. Nem, a vagyonközösség célja az egység volt. Úgy érezték, a szükséglete szerint kell adni mindenkinek, hogy ne szenvedjen hiányt senki. (…) Az idézett szöveg alkalmat ad a következő megfigyelésre:
az első keresztények vagyonközössége rendezett keretek között folyt.
Először is mindent az apostolokhoz vittek, akik a maguk részéről gondoskodtak arról, hogy a javakat a szükségleteknek megfelelően osszák szét. (…) Az első keresztények vagyonközössége révén megvalósult a mindenkire kiterjedő testvériség és egyenlőség. Ezzel bebizonyították, ami az evangéliumban olvasható: „Ti ne hivassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.” (Mt 23,8). Pál apostol is egyértelműen felhív az egyenlőségre, melyet mindig közvetlen kapcsolatba hoz a vagyonközösséggel. Nem azért kell gyűjteni, hogy mások megszabaduljanak a szükségtől, ti meg bajba jussatok, hanem az egyenlőségért. Most az ő szükségüket a ti bőségetek enyhíti, hogy majd az ő bőségük nektek szolgáljon szükségetekben segítségül, s így (a javak) kiegyenlítődjenek.” (2Kor 8,13-14).
Szükségünk van Rád! A fennmaradás a tét.
Legyél rendszeres támogatónk, hogy mi továbbra is minden hétköznap új, reményt adó cikkel jelentkezhessünk! Iratkozz fel hírlevelünkre!
Fotó: A Chiara Lubich – A szeretet mindent legyőz c. filmből.
Forrás: La carità come Ideale, Città Nuova, 1971. Magyarul: Új Város 2007/10. szám 9.o.
Fordította: Tóth Judit
