XIV. Leó pápa a Fokoláre Mozgalomhoz: Az egység nem egyformaság

Olvasási idő: 5 perc

2026. március 21-én XIV. Leó pápa magánkihallgatáson fogadta a Fokoláre Mozgalom nagygyűlésének résztvevőit. Több mint háromszázan üléseztek március 1-je óta a mozgalom különböző ágainak, hivatásainak, kezdeményezéseinek és a világon mindenhol jelenlévő közösségeinek képviseletében, hogy meghatározzák a következő öt évre a prioritásokat, megválasszák az új vezetőséget. Ennek eredményeképpen Margaret Karram újabb öt évig elnöke a mozgalomnak,míg társelnöknek Roberto Alamada argentin pap fokolarinót választották. A húsz fős tanácsadói testületnek magyar tagja is lett Bakacsi Viktória személyében. 

A Szentatya beszédét a Magyar Kurir és Tőzsér Endre jóvoltából teljes terjedelmében közöljük:

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Békesség nektek!

Örömmel találkozom veletek ma délután, miután részt vettetek a Fokoláre Mozgalom közgyűlésén. Köszöntöm az elnököt, Margaret Karramot, akit ismételten, a második ciklusra is megválasztottak, valamint az új társelnököt, Roberto Eulogio Almada atyát. Az Úr áldja meg szolgálatotokat!

Mindannyian Isten szolgája, Chiara Lubich karizmájának vonzásába kerültetek, amely formálta személyes életeteket és közösségi életstílusotokat. Az Egyházban minden karizma az evangélium egyik olyan aspektusát fejezi ki, amelyet a Szentlélek egy adott történelmi időszakban előtérbe állít az Egyház és az egész világ javára. Számotokra ez az egység üzenete: az emberek közötti egység, amely Krisztus és az Atya egységének gyümölcse és visszatükröződése: „Legyenek mindnyájan egyek; amint te, Atyám, bennem vagy és én tebenned” (Jn 17,21).

Az egységnek ezt a lelkületét elsősorban magatok között élitek meg, és mindenütt tanúságot tesztek róla, mint a testvéri, kiengesztelődött és örömteli élet új lehetőségéről, különböző életkorú, kultúrájú, nyelvű és vallású emberek között. Ez egy egyszerű, mégis erőteljes mag, amely nők és férfiak ezreit vonzza, hivatásokat ébreszt, evangelizációs lendületet ad, valamint szociális, kulturális, művészeti és gazdasági kezdeményezéseket indít, s az ökumenikus és vallásközi párbeszéd kovászaként.

Az egységnek erre a kovászára ma nagy szükség van, mert a megosztottság és az ellenségeskedés mérge megrontja a szíveket és a társadalmi kapcsolatokat, és az egység, a párbeszéd, a megbocsátás és a béke evangéliumi tanúságtételével kell ellene fellépni.

Isten az elmúlt évtizedek során általatok is a béke nagy népét készítette elő, amely éppen ebben a történelmi időszakban arra kap meghívást, hogy ellensúlyt és gátat képezzen a sok gyűlöletkeltővel szemben, akik visszaviszik az emberiséget a barbárság és az erőszak formáihoz. Kedves testvéreim, az egység és a béke eme fontos tanúságtétele mellett az a felelősség is rátok hárul, hogy életben tartsátok mozgalmatok karizmáját az alapítás utáni időszakban, amely nem merül ki az alapító halála utáni első generációváltással, hanem azon túl is folytatódik. Ebben az időszakban annak megvizsgálása és felismerése a feladatotok, hogy közös életeteknek és apostoli tevékenységeteknek mely elemei lényegiek, s ezért megőrzendők, és melyek azok az eszközök és gyakorlatok, amelyek – bár régóta használatban vannak – nem tartoznak a karizma lényegéhez, vagy problémásnak bizonyultak, s ezért el kell hagyni őket.

Ez a szakasz azt is megköveteli, hogy a felelős pozícióban lévő személyek minden szinten erőteljesen elköteleződjenek az átláthatóság mellett.

Az átláthatóság ugyanis egyrészt a hitelesség feltétele, másrészt kötelesség, mivel a karizma a Szentlélek olyan ajándéka, amelyért minden tag felelősséggel tartozik.

Ezért joguk és kötelességük, hogy egyformán részesnek tekintsék magukat Mária Művében, amelyhez teljes odaadással csatlakoztak. Azt se feledjétek, hogy a tagok bevonása mindig többletértéket jelent: elősegíti a növekedést, mind a személyekét, mind a Műét, felszínre hozza a rejtett erőforrásokat és mindenki képességeit, növeli a felelősségérzetet, és előmozdítja mindenki hozzájárulását.

A mindannyiatokra bízott közös megkülönböztetés felelőssége annak megvizsgálását és felismerését is magában foglalja, hogy miként kell az egység karizmáját olyan közösségi életstílusokra lefordítani, amelyek felragyogtatják az evangéliumi újdonság szépségét, ugyanakkor tiszteletben tartják minden egyes tag szabadságát és lelkiismeretét, nagyra becsülve mindenkinek az ajándékait és egyediségét. Elgondolkodhatunk azon, hogy főpapi imájában Jézus, miután azt mondta, hogy „egyek legyenek”, hozzátette: „legyenek ők is eggyé bennünk” (Jn 17,21), így a tanítványok egységét egy magasabb egységhez, az Atya és a Fiú egységéhez kapcsolta. Ez azt jelenti, hogy az egység, amelyet megélni és tanúsítani igyekeztek, elsősorban „Istenben” valósul meg: az ő szent akaratának teljesítésében, s ennek megfelelően a közösség és a közösségi élet iránti közös elköteleződésben, amelyet azok támogatnak és vezetnek, akik e szolgálatra megbízást kaptak.

Az egység ajándék, ugyanakkor feladat és mindenkihez szóló meghívás is.
Mindenkinek feladata annak keresése és felismerése, mi Isten akarata, és miként valósítható meg az evangélium igazsága a közösségi vagy apostoli élet különféle helyzeteiben. A megkülönböztetés ezen útján mindenkinek testvériséget, őszinteséget, nyíltságot kell megélnie, és mindenekelőtt alázatot, megszabadulva önmagától és saját nézőpontjától. Mindenkinek az egysége Istenben evangéliumi jel, mely prófétai erő a világ számára.

Így tehát az egységet nem szabad a gondolkodás, a vélemény és az életmód egyformaságaként értelmezni, mert ez akár oda is vezethet, hogy leértékeljük saját meggyőződéseinket, személyes szabadságunk és a lelkiismeretünk hangjára való odafigyelés rovására. Chiara Lubich kijelentette, hogy minden szabály előfeltétele a szeretet (vö. Előszó a Szabályzathoz). Ezért szükséges, hogy az egységet mindig a kölcsönös szeretet táplálja és tartsa fenn, amely nagylelkűséget, jóindulatot és tiszteletet kíván; az a szeretet, amely nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem keresi a maga érdekét, nem tartja számon a rosszat, hanem csak az igazságnak örül (vö. 1Kor 13,4–6).

Kedves testvéreim, adjunk hálát együtt az Úrnak a Chiara Lubich karizmájából született nagy lelki családért. A közösségeitekben jelen lévő fiatalokért, akik csillogó szemmel látják annak a hivatásnak a szépségét, hogy az egység és a béke eszközei legyenek a világban. A családokért, melyek megújultak és megerősödtek Jézus jelenléte által családi életükben. A püspökökért, a papokért és a megszentelt személyekért, akik azt tapasztalták, hogy a mozgalmatokkal és lelkiségetekkel való találkozás által szolgálatuk és szerzetesi életük ajándéka megújul. A sok fokolarináért és fokolarinóért, akik – gyakran hősies odaadással – a világ minden részén imádságban, munkában, párbeszédben és evangelizációban élnek, követve az első keresztény nemzedékek apostoli életének mintáját. És hálát adunk az életszentség megszámlálhatatlan gyümölcséért, az ismertekért és az ismeretlenekért, melyeket az evangéliumhoz való – általatok előmozdított – visszatérés ezekben az években az Egyház számára hozott.

Bátorítlak benneteket, hogy folytassátok utatokat, és szívből adom rátok áldásomat, a Boldogságos Szűz Mária közbenjárását kérve mindannyiatok számára, hogy anyai segítségével mindig oltalmazzon és kísérjen benneteket. Köszönöm!

Hallottam, hogy szerettek énekelni: akkor énekeljük együtt az imádságot, amelyet Jézus tanított nekünk: „Mi Atyánk…”

Ezek után megáldotta a jelenlévőket, majd így búcsúzott: 

Köszönöm! Minden jót kívánok, nagy szeretettel.

Forrás: Magyar Kurir: https://www.magyarkurir.hu/hirek/legyetek-ellensuly-mai-vilag-sok-gyuloletkeltojevel-szemben-xiv-leo-papa-fokolare-mozgalomhoz