Walter Kostner, a GB és DuplaW képregény megteremtője

Olvasási idő: 5 perc

^{Kezdőkép: Walter Kostner rajzolás közben. (Fotó: Città nuova/ Candela Copparoni)}

Néha a sok, minket körülvevő negatívum elborít és lebénít. Ilyen pillanatokban szükségünk van rá, hogy más szemszögből nézzünk rá a dolgokra. Walter Kostner, hivatásos rajzoló és szobrász ráérzett a gyerekek, fiatalok megkönnyebbülés iránti igényére, ezért megalkotta a GB és DuplaW mini képregény sorozatot, amely képes felemelni a lelket anélkül, hogy bagatellizálná a nehézségeket. Képregényei több generációt végigkísértek, bemutatva az egyes korszakok problémáit, és inspirálva arra, hogy új szemmel nézzünk rájuk.

Mi ihlette a GB és DuplaW megalkotását?

Hosszú ideig foglalkoztam fiatalok képzésével, egy időben Ausztriában. Utána Rómába költöztem, de néhányan továbbra is tartották velem a kapcsolatot, leveleket küldtek. A válaszlevélbe gyakran csatoltam néhány rajzot is. Egyszer egy szomorú levelet kaptam egy fiútól. Az apja „elment” a földi létből, és vele együtt a vágy is, hogy optimistán nézzen az életre. Hogy felrázzam és mosolyt csaljak az arcára, kitaláltam két bohócot, akik apró kalandokat élnek át együtt.

A történetük a Città Nuova¹ magazinhoz is kapcsolódik…

Igen, mert minden alkalommal, amikor rajzoltam egy képregényt, lefénymásoltam, hátha szükségem lesz rá más, hasonló helyzetben lévő fiatalok számára. Miután összegyűlt ezekből egy adag, egy barátom javasolta, hogy küldjem el őket a lapnak. A szerkesztők véleménye megoszlott: a fiataloknak tetszettek, míg az idősebbek nem voltak túl lelkesek. Végül úgy döntöttek, hogy kéthetente közzétesznek egyet. Ez végül 15 éven át folytatódott.

Milyen témákat dolgoztál fel?

Egyrészt az élet miértjével kapcsolatos nagy kérdéseket, amelyeket a tizenévesek is feltesznek maguknak. Aztán sok rajzot ihletett az élet és a természet iránti csodálatom, azok a hihetetlen, kis és nagy „látványosságok”, amelyekkel a természet elbűvöl minket. Ezenkívül megjelent az interperszonális kapcsolatok, konfliktusok és megoldási lehetőségek témája. Általában kiválasztottam egy problémát, kissé groteszk, vicces formában ábrázoltam, majd válaszul javasoltam egy gyógymódot a leküzdésére – egy tippet, amelyet GB és DuplaW története jelenített meg.

Volt valaki, akitől inspirációt merítettél?

Abban az időben jelent meg a Mafalda, ami kissé inspirált a világról feltett nagy kérdéseivel. Snoopy és Charlie Brown pedig grafikai szempontból hatottak rám egyszerű vonalvezetésükkel. Úgy döntöttem, hogy én is az egyszerűséget választom, nem akartam a szükségesnél eggyel sem több vonalat vagy szót hozzátenni.

_{Walter Kostner. (Fotó: Città nuova/ Candela Copparoni)}

Milyen hatást váltottak ki a rajzaid?

A hatásuknak mindmáig tanúja vagyok. Sok családos ember jön oda hozzám a gyerekeivel, és mondja: „A rajzaid nagyon fontosak voltak a gyerekkoromban.” Most, akár 30 év után mondják ezt, mert rájönnek, hogy mennyit jelentett akkor nekik. Pedig amikor kezükbe vették, egyszerűen csak tetszett nekik, jót szórakoztak rajta és ők is lerajzolták. Most is ez történik, a gyerekek ugyanolyan érdeklődéssel nézik, mint régen. Ez meglep, és eszembe jut, hogy Chiara Lubich, amikor először látta őket a Città Nuova-ban, ezt mondta nekem: „Walter, ezek a rajzok sok jót fognak tenni, mert egyetemesek.”

Van olyan eset, ami különösen emlékezetes?

Sok tanár használja a GB és DuplaW-t az általános és a középiskolákban. Szép történetek kapcsolódnak a két figurához, akik szinte kis barátaivá válnak sokaknak. Például volt egy kislány, aki az iskolában soha nem szólalt meg. A tanárnő javasolta neki, hogy írjon levelet GB és DuplaW-nek. A kislány megírta, és először mesélt benne magáról. A tanárnő eljuttatta nekem a levelet, és én úgy válaszoltam rá, mintha GB és DuplaW lennék. Végül a kislány feloldódott, elkezdett megnyílni, jelentkezni az órákon, és mintha be akarta volna hozni az elvesztegetett időt. Meghatott ez a történet, amihez sok hasonló van.

Legalább 15 évre felfüggesztetted a kis történetek rajzolását. Miért?

170 kis képregény után abbahagytam. Rájöttem, hogy kezdtem ismételni magam, ezért úgy döntöttem, nem folytatom tovább. Azokban az években tovább dolgoztam a fiatalok képzésének területén. Ami pedig GB és DuplaW-t illeti, a rajzfilmek készítésére összpontosítottam. Ebben az időszakban kért ugyanis fel a RAI, az olasz nemzeti televízió, hogy készítsek 50 egyperces epizódot: „Egy perc költészet a RAI-ban” – így fogalmazott a főigazgató. Hatalmas befektetés volt ez részükről, mert a munkát kézzel végeztük: 30 ezer rajz egyenként, miközben egy zenész 50 egyedi zeneművet komponált meg. Számomra nagy ajándék volt, soha nem mertem volna álmodni se egy ilyen munkáról!

Készült egy portugál nyelvű változat is, amit évekig sugároztak a brazil televízióban. Később egy részét az Egyesült Államokban is sugározták. Végül egy éve újra elkezdted a rajzok kiadását…

Igen, a Città Nuova felkért rá, és elővettem néhány ötletet, ami az idők folyamán eszembe jutott. A mai korral új témák merülnek fel, mint például a közöny: hozzászokunk a világ bajaihoz, pedig ki kellene mennünk a terekre, hogy felszólaljunk a békéért. Aztán ott a közösségi média, a mobiltelefon, amelyek nagy vívmányok, és rengeteg lehetőséget kínálnak. Kritizálhatjuk azt, ami nem jó bennük, de be kellene mutatnunk azt is, milyen sok jót és hasznosat hozhatnak. Aktuális téma még a megalkuvás és igazodás is, amely erősebb, mint valaha. Mintha kívülről mondanák meg nekünk, milyenek legyünk, és csak kevesen tudnak igazán önmaguk lenni. Én ezzel szemben minden ember egyediségét szeretném hangsúlyozni. Egy utolsó szempont a félelem a jövőtől, attól, hogy mi fog történni, miközben korábban erősebb volt az emberekben a remény.

_{Walter Kostner műhelyt tart a 2026. május 1-jei ünnepségen Loppianóban. (Fotó: Ufficio comunicazione Loppiano)}

Próbálod-e átadni a művészetedet másoknak?

Jelenleg Loppianóban élek, és itt gyerekek és fiatalok csoportjai hosszabb-rövidebb időt töltenek el. Gyakran elhívnak, hogy tartsak nekik foglalkozást a képregényekről. Szeretik ezeket az alkalmakat, mert ilyenkor mindenki kipróbálhatja a rajzolást, a saját vonalvezetését. Nem egyszer még az óra végeztével is ott maradnak rajzolni, mert egy olyan új dimenzió nyílik meg bennük, amit még soha nem tapasztaltak meg.

Ha már Loppianóról és a fiatalokról beszélünk, van valami újdonság GB és DuplaW-vel kapcsolatban?

Valakinek az az ötlete támadt, hogy hozzuk itt létre GB és DuplaW házát, egy olyan helyet, ahol minden megtalálható, ami a karakterekkel kapcsolatos, a felpróbálható bohócruhától a nagy cipőkön át a képregények és könyvek gyűjteményéig. Egy olyan teret, ahol a gyerekek megállhatnak rajzolni. Aztán ott van a GB e DoppiaW weboldal is, ahol összegyűjtöttem az összes olasz nyelvű képregényt – remélve, hogy más nyelveken is közzé tudom tenni őket –, valamint a karakterek születésének és fejlődésének történetét, a hozzájuk érkezett leveleket stb.

Van-e rá lehetőség, hogy még többen hozzájuthassanak?

A mesterséges intelligencia biztos segíthetne a fordításokban, főleg angolra és spanyolra. Emellett újra fel lehetne vinni a közösségi média felületekre, mivel az animációs epizódok rövidek, és videóként megoszthatóak. Így még szélesebb körben ismertté válhatnának.

_{[1] Az Új Város társlapja.}