Egyedülálló szülők három hétvégén át egymással és Istennel közösségben keresik a válaszokat: hogyan tovább. Ez az Emmanuel Közösség elváltaknak szóló lelkigyakorlata. A járvány miatti hosszabb kihagyás után, 2021 őszén újra ...
A hit megtartó ereje a házasságban
Nehéz konkrétumokban megragadni, mit ad hozzá férfi és nő közös életéhez a házasság szentségi mivolta. Cikkünkben körüljárjuk, hogyan erősíti a kapcsolatot a közös lelkiség és mit tehetünk azért, hogy ezen a téren is fejlődjön házasságunk.

Olvasási idő: 6 perc
Férjemmel együtt jegyesekkel foglalkozunk lassan már tíz éve. Az előzetesen kiküldött kérdőívekben, amelyekben arról érdeklődünk, miről hallanának szívesen, ismétlődően megjelennek ilyen kérdések: Hogyan jelenik meg a mindennapokban a házasság szentségi mivolta? Miként tudatosítható és mélyíthető ez napról napra? Hogyan ad erőt a hit a legnehezebb pillanatokban?
Kicsit messzebbről kezdve a gondolatsort, érdemes megérteni, hogy a látható döntéseink – hogyan osztjuk be az időnket, hogyan szenvedünk, hogyan ünneplünk – mögött húzódik egy láthatatlan döntés is. Ha házasságot akarunk kötni valakivel és azt szeretnénk, hogy a látható döntéseinkben együtt lépjünk – pénzkezelés, gyereknevelés, munka, betegség megélése, mérsékletes élet – egy hullámhosszon legyünk, ahhoz a láthatatlan világunknak kell megegyeznie. A spiritualitás egysége nagyon nagy kegyelem tud lenni a kapcsolatban. A szentségek nem egyszemélyes, individuális kapcsolatról szólnak. Nemcsak saját lelkünk üdvére áldozunk, az Eucharisztia a testvéri közösséggel is összeköt minket. A keresztséggel nemcsak a gyermeket tartjuk a víz alá, hanem az egész család megerősíti a döntését Krisztus mellett, és együtt válunk a mennyország örököseivé. A kereszteléskor az egész család, sőt az egyházközösség is kap kegyelmet, hogy így az adott gyermek jó előtörténetet, mintát kapjon az életéhez. Milyen jó lenne, ha a szentháromságos közösség és a családi egység egyre jobban hasonlítana egymásra.

Hogy van jelen a családi spiritualitás a mi életünkben? Ha időt szánunk arra, hogy átbeszéljük milyen legyen a közös otthonunk berendezése, akkor talán azt is célszerű közösen kialakítani, hogy milyen értékek szerint szeretnénk együtt élni, és nevelni a gyermekeinket. A családi imaéletet is közösen formáljuk, persze rugalmasan a változó élethelyzetekhez alakítva. Nem teljesítményként kell rá tekintenünk és nem külső elvárásokhoz kell igazodnunk.
Egy élet feladata folyamatosan keresni a kapcsolódást Istennel és egymással is. A házasság olyan, mint egy szépen felépített ház, ha nem takarítjuk, nem tartjuk karban, akkor pár év alatt lerohad, piszkos és koszos lesz.
Amikor szabad elhatározásból Isten színe előtt érvényes házasságot kötünk, és minket házastársaknak nyilvánítanak egyházjogilag, az egy pillanatnyi állapot. A lényeg – a szentségi élet – még ezután fog kezdődni. Az első veszekedés és kibékülés, az első elesés és felállás, az első összetöretés és újrakezdés után jön majd még több is. Amikor ezekből Isten segítségével kilábalunk, akkor érezzük meg a „házasság szentségi mivoltát”.
Valójában egy életen át szolgáltatjuk ki egymásnak a házasság szentségét.
Ez nem egy egyszer kimondott igen, minden nap újra és újra meg kell újítani. A közös ima is ennek a része lehet, mert ez egy megállás a napban Isten és egymás előtt. Nem kötelesség, nem teljesítendő cél, hanem egy természetes kapcsolódási forma, ami kihívásnak tűnhet kisgyerekes családoknál vagy a mindennapi rohanásban, de higgyétek el, beépíthető és gyümölcsözővé tud válni.
Ilyen lehet például még az ébredés pillanatában egymást köszöntve egy érintés, és egy rövid fohász, hogy egységben legyünk. Előfordulhat ettől még, hogy a reggeli készülődés egy kicsit feszültebbre sikeredik a gyerekekkel, ilyenkor is segíthet, ha oda tudjuk súgni a másik fülébe, hogy kezdjünk újra. A búcsúzáskor az ajtóban egy kedves szó, ölelés, kis kereszt a homlokra mind mélyíti az intim belső kapcsolatot. Ha máshol tartózkodunk is a nap során, a szívünkben hordozzuk egymást, vagy elhatározzuk, hogy közösen élünk valakiért, vagy csak egy-egy kedves üzenetet küldünk a másiknak.
Kutatások is igazolják, hogy a közös étkezésnek megtartó ereje van, az étkezőasztal körüli ima, mint egy „családi szentmise”, lehetőséget ad egymást meghallgatni, hálát adni, következő napra előre tekinteni. Jó, ha ezeknek a gyerekek is részesei. Kérhetjük egymástól, hogy imádkozzunk a másik munkahelyi vagy iskolai kihívásaiért. Este pedig lefekvés előtt a gyerekekkel közösen, később kettesben, esetleg egyénileg hasznos egy kis visszatekintés a napra. Enélkül elmondható, hogy csak megállás nélkül végig rohanunk az életünkön, mintegy túlélő üzemmódban, és igazából nem is éltünk. Ha azonban imádságos lélekkel tekintünk végig a nap eseményein rengeteg apró kis csodára csodálkozhatunk rá, és hálaadásra indító öröm fakadhat fel bennünk! Ez a kis odafordulás olyan mély belsőséges kapcsolódást tud az évek során kialakítani, ami folyamatosan frissen tartja a házasságunkat.

A szentség ezekben válik láthatóvá, amikor kölcsönösen képesek vagyunk a saját egónkat háttérbe szorítani a másik javára. A mindennapi apró gesztusok, ágyba vitt kávé, egy mosoly vagy érintés, a fáradtan is türelmes meghallgatás, vagy a házimunka átvállalása, mind a krisztusi szeretet megélése.
Azért persze ehhez még jó, ha tudatosan keressük az időt, hogy a házasság idején is heti egyszer randizzunk, havi egyszer egy napot igyekezzünk együtt tölteni, és ha sikerül a logisztikát úgy alakítani, akkor évi egyszer jussunk el kettesben is valahová.
Több lelkiségi mozgalomnak (Schönstatt családok, a Chemin Neuf Közösség Kána hete, Házas hétvége, END, Fokoláre Új családok mozgalma) vagy plébániának is van családos tábora, ahol a szülők és a gyerekek együtt és külön is tudnak töltődni. Az ilyen programoknak a közösségformáló és megtartó ereje is nagy ajándék tud lenni a házastársi kapcsolatunkban a szürke hétköznapok idején.
Ha megvan a spirituális egység a házastársak között, akkor nemcsak a házasság szentségét szolgáltatják ki egymásnak egy életen át, de a többi szentségben is egyek lehetnek. Különösen az Oltáriszentségben. Carlo Acutis írta, hogy az Eucharisztia autópálya a mennyországba. Őt kiegészítve: a közös szentáldozás pedig egy társasutazás lehet ezen az autópályán.
A bensőségesség védelme céljából a mai világban érdemes tudatosan digitális böjtöt tartani, hogy kapcsolataink élők maradjanak. Ilyen lehet például, hogy este nyolc után már nem használunk okoseszközt. De a kütyümentes terek – étkező és hálószoba – kialakítása is segíthet, hogy a kölcsönös érdeklődés, és egymás felé fordulás élő maradjon.
De hogyan ad erőt a hit a legnehezebb pillanatokban, betegségben, megcsalatásban, veszteségben, krízisekben? – kérdezik a fiatalok.
Van, amikor az emberi szeretet véges – pl. bizalomvesztés, hűtlenség – amikor a fájdalom, és a szenvedés tehetetlenné tesz – gyász, tartós betegség, meddőség, anyagi válság – akkor „Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg teljesen.” (2Kor 12, 9).
A szentség egy külső perspektívát tud adni, hogy nem ez a történet vége!
A mi gyengeségünkben ott van Isten gondoskodó szeretete. Az Oltáriszentség előtt, vagy otthon egy imasarokban együtt leborulva már nem a „kinek van igaza?”, nem a „miért történt ez?” – hanem a „hogyan tovább uram?” „hogyan vagy most velünk?” Lehet, most nem tudjuk szeretni a házastársunkat a fájdalom, a harag, a csalódottság miatt, de kérhetem Istent, hogy szeresse őt rajtam keresztül!
Ha nincs végletes krízis, a házasságunk alatt akkor is akarva, akaratlanul adunk és kapunk sebeket, élünk meg sérelmeket. A mély sebek után megadni egymásnak a tiszta lapot, és újrakezdeni a szentségi kegyelemben egyedül nem megy. Emberileg még harminc év után is képesek lennénk felhánytorgatni a másik által már olyan sokszor megbánt elesést. Irgalom, nagylelkűség és kegyelem kell ahhoz, hogy sikerüljön valóban megbocsátani. Erőt adhat az a bizonyosság is, hogy a kapcsolatunkban nem vagyunk egyedül. „Valóban csodálatos terv rejtőzik a házasság szentségében! És ez emberi állapotunk egyszerűségében és törékenységében valósul meg. Jól tudjuk, mennyi nehézséggel és megpróbáltatással van tele a házasok élete….A legfontosabb dolog az Istennel való kapcsolat életben tartása, ami a házastársi kötelék alapja. A legfontosabb kötelék az Úrhoz kapcsol bennünket! Amikor a család imádkozik, a kötelék megmarad. Amikor a férj imádkozik a feleségéért, s a felség imádkozik a férjéért, ez a kötelék megerősödik” – ezzel zárta Ferenc pápa 2014. április 2-án az egyház szentségeiről szóló katekézis sorozatát.
Szükségünk van Rád! A fennmaradás a tét.
Legyél rendszeres támogatónk, hogy mi továbbra is minden hétköznap új, reményt adó cikkel jelentkezhessünk! Iratkozz fel hírlevelünkre!
Fotó: pexesl.com
